Kettő éves

Már nagyon régen nem írtam, pedig ma van a bölcsiben a szülinapom. Fogok kapni egy kis tortát, bár ezt még nem tudom, és elfújhatom rajta a gyertyát. A bölcsibe szeretek járni és mindenki nagyon szeret. Kaptam meghívót a Boldizsár búcsúbulijára, mert ő meg 3 éves lett és megy oviba. Az anyukája kérdezte tőle, hogy kiket hívjon meg, kik a barátai. „A Panka!“ „És a fiúk közül?“ „A Panka!“

A bébiszitterek meg mindig azt kérik, hogy hadd vigyázhassanak énrám, mert nagyon jó fej vagyok ám! Például sokat eszem, meg el tudom mondani az összes színt, még a narancssárgát és a rózsaszínt is. Meg szeretek jelmezbe öltözni, például Supermannek meg estélyi aranylamé ruhába, csak kár, hogy le kell venni, amikor megyek haza. És már tudok egy csomó számot egy és tíz között, és konkrétan azt már értem is, hogy kettő, ha van nálam két egyforma valami, akkor mindig mondom, hogy kettő. Meg felismerem az O betűt, és most tanultam az I-t, bár az annyira nem megy még. Lépcsőn lefelé már nem hagyom, hogy segítsenek, inkább dühödten rájuk szólok, hogy „Egyedül!“

Nagyon szeretek óriásost játszani, amikor a Papa vállán állhatok, de az is jó, amikor zongorázunk, és én kiabálok, hogy „Metált bírod?!“ A Kisvakond továbbra is óriási kedvenc, még a vacsoraidőről is megfeledkezem, ha DVD-t nézek. Persze nem mindig, múltkor például, amikor a Mama kérdezte, hogy kit hívjunk fel telefonon, mondtam, hogy a pizzás bácsit, aki hozza a pizzát. Azt nagyon szeretem.

Summer in the city

Hát bizony jó régen nem jelentkeztem, mondtam is a Mamának, hogy most már jó lesz írni, mert aztán azon kapja magát, hogy húszéves vagyok, és azzal nyaggatom, hogy mi volt az első szavam.

Felköltöztünk a Nagyihoz a Hegyre, mert itt van kert nekem, meg cicák, meg homokozó, meg pacsáló. A Nagyi meg lement Balatonra, mert neki ott van kert, meg egy kicsit nagyobb tó, mint az enyém. Amikor nagyon meleg van, akkor pucéran mászkálok, ami jó, csak a Mama nem örül, amikor a teraszra kakálok. De legalább mondom, hogy kaka.

A Mama felkötötte két fa közé a függőágyat, ami azért jó, mert amikor olvasni próbál, akkor én szedek magamnak egy marok ribizlit és azzal együtt megkísérlek a gyomorszájára ülni. Aztán megeszem a ribizlit és megyek újabb adagért. Nagyon alacsonyan van a függőágy, amikor én is belemászom, akkor pont a földig ér. Pedig csak tizenegy kiló vagyok.

A Papa boldog, mert hazafelé jövet muszáj hegyre fel bicikliznie, amit ő szeret. Nem is értem, de majd nagykoromban biztosan. Szegénynek folyton dolgoznia kell, úgyhogy ő nem nyaralhat velünk a kertben, csak néha hétvégén. Azért este kiül ő is a teraszra, én meg szórakoztatom. Utánzom az összes mozdulatát, meg pofavágását, aztán meg ő utánoz engem. Nagyszerű! És már majdnem tudok puszit fújni a tenyeremből, bár nagy szomorúságára a „Mama valaga“ még mindig nem megy, csak azt mondom, hogy „Mama mamama“. De egy csomó szó már jól megy: tétta (tészta), titta (tiktak), szisza (cica), mászik (másik), bibi (bibi), bácsi, néni, béci (vécékefe), meg ilyenek.

Tök nagy vagyok

Most már nagy vagyok, a nagykádban fürdök, tudom mondani az autóra, hogy brr-brr és az órára, hogy tik-tak. Ha anya nem figyel, akkor megfürdetem a vécében a kesztyűmet, vagy boldogan falatozok a seggkenőcsből, esetleg beleeszek a macskaeledelbe és kipakolom a szemetesvödröt.

Fogaim vad növekedésbe kezdtek, az elöl-alul-középen kinőtt két fogacska mellé kijött egy bal fölül hátul, és a felső-elsők is kezdenek áttörni.

Lekopogjuk, de még mindig nem voltam beteg, a vélhetően a gyerekorvosi rendelőben elkapott háromnapos lázat leszámítva. Talán most már kihúzzuk tavaszig nátha nélkül.

Sorra születnek a kis játszópajtásaim, bár még elég bénák, csak a tej meg az alvás érdekli őket. Viszont főleg fiúk, úgyhogy készítem a szép ruháimat. Újabban különböző ruhadarabokat lopkodok és felveszem őket, például paplanhuzatot és törölközőt vonszolok magam után, vagy követelem, hogy adjanak rám kesztyűt, sapkát, pulóvert.

Jól fejlett szépérzékkel képes vagyok eldönteni, hogy a sima vagy a nyuszis pulóvert akarom felvenni, és a farmert vagy a pink plüssnadrágot. Általában a nyuszis győz. Ja, a macis zoknira is berregek, mivelhogy brumm-brumm.

Beszélek is

Már tudom mondani, hogy lámpa, bár eleinte pappát mondtam, mostanában pedig háppát. Nagyon lelkesen mutatom is. További kedvenc kifejezésem a parancsolóan kiabált Ágyá!, ami annyit tesz, hogy adjál. Ja és a tesséket már tök régóta mondom, úgy hogy tetté.

Egészen sajátos módon mászom féltérdre ereszkedve, így a kezemben is tudok vinni tárgyakat. Járni még mindig nem vagyok hajlandó, viszont folyékonyan beszélek egy sajátos nyelven.

Tök gyorsan mászok

Mindenféle cicák

A hétvégén Apáék elvittek az állatkertbe, ahol sok cicát láttam. Volt tollas cica, szőrös cica, kövér ormányos és hosszú nyakú foltos cica is. A legjobban a zsiráfcica tetszett, de a gorillacica is érdekes volt. Pont olyan, mint mi, csak fekete, és a lába helyén is kéz van. Az üvegfalon át ellenőrizte, hogy Anyáék megfelelően bánnak-e velem, aztán megvetően hátat fordított.

A szülinapomra több kilónyi műanyagból fröccsöntött holmit kaptam, részben zenélnek, amivel remekül az őrületbe lehet kergetni a nagyokat. Én persze nagyon élvezem, bár például a műanyag telefonról számomra nem egyértelmű, hogy mi az, mert még sose láttam asztali telefont. Kaptam egy foglalkoztatótáblát is, aminek kereke van, meg fogantyúja, olyan, mint egy guruló járókeret. Úgyhogy ennek segítségével pénteken megtettem első lépéseimet, igaz, magamtól még nem merek elindulni.

Ma észrevettem magam a bébitükörben, bár persze még nem tudom, hogy az én vagyok, de kedvesen mosolyogtam rá, mondtam, hogy baba, és adtam neki egy puszit. Anya bögréjén is nagyon tetszik a mosolygó baba, mondták, hogy az is én vagyok. Szerintem azért nekem ennél több hajam van.

365 nap

Ma vagyok egy éves, ennek örömére a szüleim a fejembe nyomtak valami idétlen fehér bojtos piros sapkát. Szerencsére kicsi volt, de azért így is nagyon elérzékenyültek, nem értem, miért. Aztán persze többször arcba vakuztak a kegyetlenek.

Ma reggel új szóval gazdagodott a szókincsem, mert amikor a Mama nyomatékosan felhívta rá a figyelmemet, hogy tényleg ne piszkáljam már a kukát meg a szemetet, akkor azt mondtam: Ne! Ne! Ne!

Még mindig csak egy fogam van, amivel jól tudok lukasztani kartonpapírt, de sajnos a rántotthúshoz ez még kevés. A bébiétel már fújos, általában a fél üveget eszem meg, aztán kiköpöm és mást követelek, például lekváros vagy sajtos kenyeret. Vagy például a Nagypapa sült jércéjét, amit gyakorlatilag elettem előle múltkor az étteremben.

A szüleim holnap elvisznek az Állatkertbe a szülinapom alkalmából, de ezt én valójában még nem tudom.

Már tudom mondani a cica mellett azt is, hogy citrom és cipzár, de mindkettőt úgy mondom, hogy cica. Egyébként is minden cica, a jó csajok, meg a nénik, meg általában minden, ami jó. Mamát is mondok, de azt csak a kajára. Apa meg néha Dede.

Anya hiába ragasztott bébiételes kupakot a tévé bekapcsológombjára, mert én vagy a távirányítóval, vagy a tévén levő csatornaváltó gombokkal így is simán bekapcsolom. Kedvencem az olasz tévé és a teleshopping. A nyomtatót is tudom kezelni, mindennap nyomtatok vele egy tesztoldalt, míg Anyáék ki nem húzzák az áramból.

Cini cini mobiltelefon

Tegnap Anya megmutatta a mobiljában levő játékok zenéjét, és az autóversenyes annyira tetszett nekem, hogy még táncoltam is. Mármint térdben rugóztam, ők meg összevissza pusziltak. Ma a csengőhangokat vettük végig, és arra is táncoltam és sikoltoztam.

Nagyon hangosan tudok jókedvemben sikoltozni, és például azt szoktam, hogy amikor nem érem el a macskát, akkor alá állok, és addig sikoltozom, amíg le nem jön. Nem szokott neki örülni, nem is értem, miért.

Learning to stand still

Szóval kijött a fogam, az első. Nem okozott különösebb fennakadást, párszor felsírtam éjjel, meg volt néhány nyűgösebb napom. Baloldalt van elöl, de még csak kábé két milliméter látszik belőle. Harapni mindenesetre már remekül tudok vele. Mondjuk a kenyeret meg a kölesgolyót eddig is elrágcsáltam, szóval kajában nagy változást nem okozott.

Pár napja átjött Miskó játszani, és tök jót játszottunk, bár mindig pont azokat vette el, amiket én is akartam. Még az etetőszékembe is beült, csak azért nem balhéztam miatta, mert pont előtte ebédeltem én is. A cica nagyon félt tőle és elbújt, úgyhogy nem tudtam megmutatni neki. Meg kergetőztünk a dohányzóasztal körül, mint két részeg ember, mert még egyikünk se tud járni, csak támaszkodva.

Ma már megálltam kapaszkodás nélkül, de meg is lepődtem tőle és letottyantam.

The magic picture box

Mostanában felkelés után rárablok a távirányítóra és bekapcsolom a tévét, aminek Anya nem nagyon örül, Apa viszont szörnyen büszke. Általában parlamenti közvetítést, szappanoperát és főzőműsort szoktam nézni, de a hangot gondosan leveszem. Aztán jön Anya és véget vet a jó világnak.

Néhány napja különleges mértékben nyáladzom és ingerlékenyebb is vagyok a szokásosnál, úgyhogy a nagyok arra gyanakszanak, hogy a fogam jön. Rágicsálok is mindent, például a pulóverem gallérját, az ujjamat, a zoknimat és a lakásban fellelhető különböző boros- és pezsgősdugókat. Mindent rágicsálok, csak a műanyagból és gumiból készült, hűthető és bordázott felszínű rágókákat, valamint a szintén rágcsálási célra készült frottír- és plüsskendőket és állatokat nem.